… ha valaki velem beszélget, akkor tutira el akar majd utána menni futni. Vagyis jaj annak, aki egyszer velem találkozik! És persze a leveleket is csak saját felelősségre olvashatod!
” … már meséltem a férjemnek is, hogy Edittől MINDEN reggel kapok egy levelet. És azt találgatom, meddig marad ez így, vajon egyszer Edit is kifogy-e a mondanivalóból, vagy örökké lesz legalább egy rövid levél.”
Valódi sztorik, futós dilemmák, néha egy kis humor, néha egy kis elgondolkodtató téma.
Levelek, amikben magadra ismersz, amik beindítanak, megnevettetnek, motiválnak és új nézőpontot adnak.
„Edit egy csoda! Motiváló, vicces és rengeteg hasznos tanácsot kapunk tőle. Mindenkinek ajánlom az írásait, mint egy letehetetlen jó könyv.”
Futótársaim, akik napi szinten olvasnak, ezt üzenik…
„Felüdülés olvasni a soraidat, azt a lendületet, energiát, amit vélhetően a futásba fektetsz itt is megjeleníted.”
„A már korábban magamnak feltett kérdésekre jönnek a válaszok.”
„Sok gyakorlott futó ajánlgat segítséget, de semmit sem ingyen. Így igazán sikerült meglepned ezzel az önzetlen segítséggel.”
„Edit egy csoda! Motiváló, vicces és rengeteg hasznos tanácsot kapunk tőle. Mindenkinek ajánlom az írásait, mint egy letehetetlen jó könyv.” /Judit/
” … már meséltem a férjemnek is, hogy Edittől MINDEN reggel kapok egy levelet. És azt találgatom, meddig marad ez így, vajon egyszer Edit is kifogy-e a mondanivalóból, vagy örökké lesz legalább egy rövid levél.”
„Érzem benne azt a motivációt, azt az erőt amit át akarsz adni nekünk futóknak.”
„Minden nap várom Edit kedves, bolondos, hasznos leveleit!”
„Annyira emberi és motiváló, hogy majdnem elhiszem, erre én is képes lennék! Majdnem… „
„Nagyon élvezem az e-maileket, amiket küldesz. Kicsit mintha nem lennék egyedül az ezer futásellenes gondolattal, miközben futok…”
„Feldobod a reggelemet a buszon.” /Anita/
„Tegnap a leveled hatására olyan könnyedén futottam edzésen, mert az járt az eszemben. Köszönöm!”
„Nagyon-nagyon köszönöm ezt a levelet, eddig az összeset elolvastam, mióta feliratkoztam rájuk, de talán ez a mai volt az, ami legjobban betalált (pont hazaértem a ma reggeli futásomból amikor olvastam).” /Csenge/
„Nekem ez nagyon motiváló, kezdő futó vagyok, most kezdek beleszeretni a sportba. Rengeteg erőt ad az, hogy ezt mások már hosszú-hosszú évek óta csinálják, ráadásul olyan tudatosan, mint ahogy te.”
Nem biztos, hogy szeretni fogod…
„Ez felháborító Edit!”
Bocs, már itt is vagyok!
Köszi, hogy válaszoltál a tegnapi kérdésemre. Ha nem válaszoltál, akkor meg szégyelld magad…. (csak viccelek 🙂 ).
Nem volt kötelező, csak én mindig is kíváncsi természet voltam és a futók körében meg még inkább az vagyok. Minden érdekel, ami veled kapcsolatos. Mondjuk egy mentáltrénernél ez azért nem egy rossz tulajdonság. Be is tenné a kaput, ha nem így lenne….
Na, szóval…
Elolvastam tegnap a vonaton amiket írtál nekem, nagyon jók, örülök. Hamarosan fogok is rá reagálni, csak most éppen kávézom, és ugye a kávé az kávé. Murdoku-val foglalkozom közben, amit tegnap szereztem be. Pihenni is kell néha, tudod szoktam sokszor hangoztatni.
Létfontosságú, hogy olyat csináljunk, ami nem létfontosságú.
Már nagyon vágytam rá, kíváncsi voltam milyen is ez az új rejtvény, de nem csalódtam. Irtó jó!!!
Amúgy ismered a Murdokut? Ha szereted a rejtvényes feladványokat kicsit Sudoku-s stílusban akkor tetszeni fog. Még az elején járok, szóval könnyű kideríteni ki is a gyilkos, de lehet a sokadiknál már nem lesz ez olyan egyszerű. Nem baj szeretem törni a fejem.
Hú, na megint elkalandoztam kicsit. Nyilván nem a Murokuról akartam neked írni, csak tudod…. Szokásom, ismersz már.
Bár, ha te még csak most iratkoztál fel, akkor lehet nem, de majd megszokod a gondolatörvényeim kavalkádját. Nyugi, mindig kilyukadok a lényegre, csak türelem.
Na szóval: az elmúlt napokban két futómmal is lezártunk egy folyamatot. Rendben lesznek, kicsit elengedtem a kezüket. Persze tudják, hogy ha mégis adódna valami, akkor itt vagyok.
Mert ez így van, itt vagyok. Ők is tudják, te is tudod. Fura, de néha nem is feltétlen az kell, hogy valaki segítsen, hanem csak maga a lehetőség, hogy ott van valaki melletted/mögötted, aki tud neked segíteni, amikor szükséges. Lehet nem szükséges, de ott van a biztonságérzet a hátad mögött, hogy ha valami adódik akkor ott van.
Nos… khmm… khmmm.. Ez én lennék. 🙂
Volt ebben a két folyamatban minden: bizonytalanság, kontraproduktivitás, ’Ödön’ kezelése miegymás. De a vége mindkettőjüknél az lett, hogy bátran engedtem el a kezüket, mert tudom, hogy most már a birtokukban vannak azok az eszközök, amikhez bármikor tudnak nyúlni, ha kell. Ha meg nem, akkor szólnak és jövök.
Én már érzem mikor jön el ez az idő, de ezt csak akkor teszem meg, ha már a futó is érzi, hogy el meri engedni a kezem. Semmi sem erőszak, se menni, se maradni.
De egy biztos, hogy megoldódnak a dolgok előbb utóbb. Ez persze van, akinél rövidebb, és van, akinél hosszabb folyamat. Ami biztos, hogy igyekszünk mindent (is) megoldani.
Ha szeretnél egy társat magad mellé, aki segít neked a céljaid megvalósításában és mentálisan is melletted áll, akkor bátran keress és megnézzük, hogyan léphetünk „futókapcsolatra”.
A leveledre pedig hamarosan válaszolok.
Jó futásokat!
Üdvözlettel,
Edit
„Szent Habakuk Edit, ez így reggel 7-kor elég meredek….”
Egyből felébredtél mi? 🙂
Nyugi, semmi extra, csak egy ’kicsit’ megint elgurult a gyógyszerem.
De várd ki a végét, mindjárt érteni fogod, és amúgy teljesen komolyan beszélek, nem viccelek!
Ebben a levélben lerántom a leplet arról, hogy mivel is foglalkoztam én biológusként az egyetemen (vagyis egy részéről).
Tarkalepkékkel.
És képzeld el lepkeivarszerveket (is) preparáltam mikroszkóp alatt.
„Atyaééééég Edit, mi lesz ebből…..!”
Na, mondom (azaz írom).
A lepkék ivarszervének megvizsgálása nagyon fontos egyes fajok elkülönítéséhez, mert több határozóbélyeg is van rajtuk. Ahhoz, hogy ezeket meg tudjuk nézni, vagy le tudjuk mérni, sok esetben az a leghatékonyabb, ha ezt kipreparájuk (Vannak olyan lepkefajok, amiket csak ez alapján lehet elkülöníteni, mert a szárnyuk nagyon hasonló.).
Tudod, mennyi hím ivarszervvel volt dolgom? Több ezerrel. Nyilván még mindig a lepkékről beszélek, ne terelődjön el a figyelmed. Fókusz, fókusz fókusz!!!!
Szóval több ezer lepke ivarszervét preparáltam ki és mértem meg rajtuk, amit kellett. Ráadásul a szárnyaikon is lemértem ezt-azt.
Érted, több ezer egyed…. Szerinted mennyire volt monoton meló….?
Nyilván az volt. De én már akkor szerettem a monotóniát. Kiszámítható volt: mérés táblázatba rögzítés, majd új fotó megnyitása, mérés táblázatba rögzítés ….. majd ismét új fotó megnyitás mérés…… stb. Több ezer egyednél….
Ahhh…… Azok a régi szép idők …..
„Na most aztán végképp nem tudom, hová akarsz kilyukadni, Edit….”
Mindjárt, mindjárt, ne siettess kérlek!
Tudod, érdekes párbeszédek tudnak kialakulni, amikor ilyen melót végzel. Például mikor átmész a szomszéd laborba a tanárodhoz és közlöd vele, hogy „Átjönnél megnézni az ivarszervemet?” Biológuséknál nincs ebben semmi furcsa. De tudod, még mindig a lepkékről beszélek! Figyelj, figyelj, fókusz, fókusz!
Szóval monoton volt, igen. És most készülve a 24 órás versenyemre mindenki azt kérdezi tőlem, hogy hogy bírok körözni egy közel 1 km-es körön annyi ideig.
Nos, volt alkalmam a mikroszkóp előtt és a számitógép előtt fejlesztenem ezt a képességemet. És még ma is fejlesztem, pedig már azért nem rossz a monotóniatűrő képességem. De mindig van hová fejlődni és többek között ezért futok a megszokott kis egyenes útvonalamon sokszor (nyugodtan csekkold le Stravan). No meg mert itt van közel. Ééééés a lényeg, hogy nem lehet rajta eltévedni!
Ezt szeretem a körözős versenyekben, nem lehet rajta eltévedni (bár egyszer már álmodtam azt, hogy eltévedtem egy körözős versenyen. 🙂 ).
Szóval a monotóniatűrő képesség fejleszthető, csak olyan körülményeket kell hozzá teremteni. És különben is olyan jó amikor órákon át nem szól hozzád senki és még az eltévedés veszélye sem fenyeget. Át lehet gondolni az élet nagy kérdéseit, amire sokszor a rohanós mindennapokban nincs idő. Szembe kerülsz saját magaddal, ami néha igencsak hasznos.
Szóval néha jó valami monoton tevékenység, javaslom, próbáld ki te is a körözgetést. Tapasztalatnak és újdonságnak sem utolsó.
Ha van kedved írd majd meg milyen volt!
Bár a könyvemben nem írok lepkeivarszervekről, de azért vannak benne jó sztorik: https://juhaszedit.hu/akilometerekentul/
’Futókapcsolatra’ is tudsz még velem lépni (már ha ezek után még mersz…. 🙂 )
Üdvözlettel,
Edit
U.i.: ha esetleg mindezek után azt kérdeznéd hogy „Edit, de miért??????” csak annyit mondok: a pálca választja a varázslót. 🙂
Bár ezt a kérdést nekem szokták feltenni…
Hiszen tudjod jól, hogy Editnek mindig van valami őrült terve. Ja, és előszeretettel rángatok bele másokat is (na ezt lehet nem tudtad). 🙂
De most én kérdezem tőled: Na, mit találtál ki?
Komolyan kérdezem? Mi most a terved? Van terv?
Remélem van!
Még akkor is, ha esetleg most kezdted, vagy épp sérült vagy és nem futhatsz, vagy épp betegen fekszel az ágyban….
Akkor is kell, hogy legyen terv.
Jaj, Edit, de mégis hogyan legyen tervem? Mondd már!
Nem mondom.
Írom. 🙂
Szóval terv az mindig van, akkor is, ha azt hiszed, hogy nincs.
Érted? Mindig!
Ha megbetegedtél, akkor az a terv, hogy mihamarabb meggyógyulj. Ha lesérültél, akkor az a terv, hogy minél előbb ki tudj belőle jönni és regenerálódj, hogy újra futhass. Ha csak úgy elmész futni, hogy jól érezd magad és úgy gondolod, terv nélkül futsz, akkor is van terved, hiszen az a terved, hogy nincsen terved. 🙂
Ha pedig az a terv. hogy versenyre mész hamarosan, akkor az. Első verseny, vagy 21 km, akár maraton, akár ultra. Ezek is tervek.
De a terv szó hallatán nem feltétlen kell nagy dologra gondolni.
Egy sérült futónak, vagy éppen műtétből lábadozónak hatalmas terv az, hogy meggyógyuljon végre.
Egy kezdő futónak hatalmas terv az, hogy le tudjon futni megállás nélkül 20 percet.
És persze az is hatalmas terv, ha éppen arra készülsz, hogy körbe futhasd a Balatont.
A terv nagysága nem feltétlenül attól függ, hogy hány km-ről van szó, vagy milyen céltempó eléréséről. A terv nagysága attól függ, hogy neked mit jelent, neked mennyire fontos.
Nekem jelenleg az a terv, hogy ne kapjam el a gyerekektől torokfájós nyavalyát, amit hazahoztak a suliból. Így a 24 órás verseny előtt nem hiányzik…. Most aktuálisan ezért mindent megteszek a napokban.
Két hét múlva pedig már túl leszek a 24 órás versenyen. Azaz a terv: egészségesen lefutni a 24 órát és megjavítani a tavalyi eredményemet.
Szóval, nálad mi a terv? Ha van pár perced írd meg nekem, nagyon kíváncsi vagyok!
… és nehogy már lyukas oldallal kelljen futnom a 24 órán, szóval érted…
Várom és olvasom.
Üdvözlettel,
Edit
Onnan tudom, hogy már nem vagyok 20 éves, hogy még emlékszem a MacGyver sorozatban Richard Dean Endersonra, aki egy rágógumi és egy gémkapocs segítségével megoldott minden helyzetet.
Kiszökött, felrobbantott, kioldott, betört, megjavított dolgokat és még sorolhatnám… Érdekes…
Tipikusan az a helyzet, amikor egy apróság, amire nem is számítasz, vagy nem hiszed, hogy szükséges, hogy nálad legyen, életmentő lesz.
Egy rágó…? (…mint utolsó kívánság a villamosszékben ülve?)
pfff…. Minek az, ha amúgy nem rágózol? Mondjuk mert meg tud menteni egy elsüllyedt hajóról (a Barracuda-ról 🙂 ) , ha Terence Hill felfújja gigamega méretűre és feszállhattok vele a magasba.
De nem csak a Szuperzsaru c. filmben volt a rágó igen hasznos cucc, hanem a Mission impossible-ben is. Vagy akár egy porcelán wc-tető is megmenthet egy zombitámadástól. 🙂
Sőt, hogy fokozzam kicsit, még egy antik zsebóra is menthet meg életet, hisz Bruce Willisnél ez megtörtént.
Ó, Edit mire akarsz már megint kilyukadni….
Jól van, jól van…
Mondom (azaz írom).
Az elmúlt időszakban rengeteg levelet irtam neked és ha úgy vesszük ezek pontosan ilyenek, mint a fent emlitett apró dolgok. Egy rágó, egy wc-ülőke, egy gémkapocs…
De ha tovább megyek arra a sok anyagra, amit az elmúlt évek alatt készítettem: videós anyagok, hanganyagok, üzenet, könyv(ek)… Ezek is hasonlóan szolgálhatnak ám a visszajelzések szerint, aminek én annyira örülök!
Kihúzhatnak egy nehéz helyzetből, kilökhetnek az ajtón, ha nincs kedved futni, vagy átlendithetnek egy-egy olyan holtponton, amiből azt hiszed nincs visszaút. Sőt, akkor is megváltás lehet, egyik másik, ha épp sérült vagy, vagy most indulsz újra.
Az egyik futómmal is ez történt és olyan boldog vagyok, amikor ezt a visszajelzést kapom:
„Múlt héten a tananyagokból a Holtpont részt hallgattam meg. A hanganyagodat is letöltöttem és beraktam a futós zenéim közé….. …A Spotify-on meghallottam a hangod. Hihetetlen volt…. Összeszedtem magam és elindultam. Hálás vagyok neked mindenért, amit az oldalra felraktál, KÖSZÖNÖM!”
Ezt nemrég kaptam egy kedves futómtól, miután nem várt események nehezítették meg a versenyét, de aztán továbbment….
Nem tudom, te hogy vagy vele, de én eddig még csak rajzfilmekben láttam bárkit is banánhéjon elcsúszni….
Egyáltalán nem csúszós.
Ellenben a konyhában vagy fürdőben elcseppent egyetlen csepp vízen nyakadat törheted ….
Vagy egy elejtett legón/duplón. Hú… még élénken él bennem amikor a férjem a konyhakövön felejtett legón akkorát csúszott, hogy az Aikidos tudása mentette meg a klinikától, mert tudja hogyan kell helyesen esni.
Szóval a banánhéj az smafu…. De mindegy. Ezt szokták mondani, szóval legyen.
De mire is akarok kilyukadni….?
Ja, igen, arra az apróságra, amin nem érdemes elcsúsznod.
Szerinted mit fog csinálni a kedvenc mentáltrénered a héten?
Természetesen sok olyan dolgot, ami előkészíti a hétvégét, de most egy apró, de annál fontosabb dologra gondoltam.
Pedikűrözni fogok.
De most nem a belilult körmök sötét körömlakkal elfedésére gondolok. És nem is a helyük kilakkozására 🙂
Amúgy meg már egy jó ideje az összes körmöm a helyén van és mind szép.
Ez pedig két dolognak köszönhető. A megfelelő méretű (hosszú és széles) cipő, illetve a pedikűr.
Egy olyan pedikűr, amikor szépen, rendre levágom a lábkörmeim és le is reszelem, hogy még egy apró kis hegyes rész se legyen rajta. leszedek minden bőrkeményedést és egyebet, aminek nem ott van a helye aztán bejenem és felveszem a lábápoló zoknimat.
Igen, képzeld el olyan is van. És nem hülyeség ám!
Végeredmény: babapopsi.
No meg persze szép egyenletes és körmök, semmi kiálló vagy egyéb részlettel.
És ez nem csak az ultrafutók heppje kell legyen ám. Akár 10 km-en is gondod lehet, ha ezekre nem figyelsz.
És ha belegondolsz, azért ez egy elég alap és triviálisnak tűnő dolog. Vagyis, ha kimarad akkor máris ott a fent említett banánhéj.
Nem jó fájó körömmel vagy lábujjal futni még rövid távot sem…
Hajrá!
Üdvözlettel,
Edit
…. és még közel 300 levél, amit nem fogok neked most itt kilistázni.
Add meg a keresztneved és az e-mail cimed és már küldöm is.
Bármikor leiratkozhatsz,
bár Gyula szerint annyira jók, hogy mégyegyszer meg mégegyszer fel akarsz majd iratkozni.☺️
Vigyázat függőséget okoz!
Minden jog fenntartva © 2026 │ juhaszedit.hu │ e-mail: info@juhaszedit.hu │ +36702758291