Örök probléma... ...a cipő
Nem tudom, hogy kinek mennyi problémája akad a megfelelő futócipő kiválasztásában, de nekem igencsak sok. Már keresem egy ideje a megfelelő cipőt, amit a Hoka Clifton 7 óta nem találok sajnos. Most egy futócipő mustra következik, hogy én miket próbáltam.
Ami hibát ne kövessetek el, az az, hogy egy olyan cipőben kezdtek el futni, amire azt mondjátok, hogy „na ez még futni jó lesz!” Én ezt tettem, amikor belekezdtem a futásba és hamarosan fájni is kezdett a sípcsontom. Ezután mentem el először egy sportboltba, ahol vettem egy Karrimor futócipőt. Nyilván ma már nem ezt venném 😀 , de akkor ugye ég és föld volt a különbség a korábbi és e-között, no meg még nem is futottam olyan sokat, mint most. És spíler sem voltam futócipők terén 😀 Csodák csodájára a fájdalom megszűnt és hasítottam vele a magam kis 7-8-as tempójában akkoriban. Ezután már hosszabb távokat is tudtam futni (ez a hosszabb táv akkoriban 6-7 km volt), de egy idő után elkezdtem érezni, hogy ez sem az igazi, feltörte a sarkam a kislábujjam és még sorolhatnám. Persze akkor még nem tudtam, hogy futócipőből nagyobbat kell venni, mint a lábméretünk. Az ember mindig tanul valamit. 🙂 Mivel beneveztem életem első versenyére (ami egy félmaraton volt 🤪), nem volt választás, elmentem egy futóboltba, ahol megnézték a lábam és vettem egy király cipőt. A Brooks Ghost 12-re esett a választás, ami neutrális lábállásra, hosszabb távokra tökéletes volt.
Eszméletlen különbség volt a korábbi cipőhöz képest! Villám gyorsan száguldottam vele, mérhető volt az időkülönbség a futásnál, sokkal gyorsabb voltam ebben a cipőben. A lábamat sem törte fel sehol, szupernek bizonyult.
Viszont, ha az ember egyre többet fut, egyre több cipőt kell vásárolnia. Így jár az ember, ha folyton szaladozik 😀
Mivel bejött ez a Brooks Ghost, gondoltam legyen akkor egy 13-as a következő. Feltételeztem, ha a 12-es jó volt, jó lesz a 13-as is. Sajnos rosszul gondoltam. Akkor még nem tudtam, hogy időközben a számozások növekedésével a cipőn változtatnak is ezt-azt és valahogy nekem nem a jó irányban történtek a változások. Sajnos ez a cipő nem volt jó, nem tetszett, kellett egy másik. Itt már foglalkoztatott a gondolat, hogy úgy felpróbálnék egy HOKA-t. Bele is bújtam egybe próbaképp, de akkor úgy éreztem, hogy ez nem az én cipőm. Első gondolatom: „Ez egy hajó, olyan nagy és vastag, hogy lehet ebben futni?” Többen persze mondták, hogy a HOKA-val össze kell csiszolódni, szokni kell, jó lesz az (vagy nem 😀 )… Pont emiatt addig meddig gondolkodtam, hogy beruháztam egy HOKA Clifton 7-re. Milyen jól tettem!! A legkirályabb futócipő az én lábamra, amiben valaha futottam!
Sajnos nem voltam elég körültekintő és nem táraztam be belőle, pedig gondolhattam volna, hogy a 8-as nem biztos, hogy jó lesz. Hát persze, hogy nem, az nem olyan mint a 7-es (számomra), nem az igazi. Ezt követően vettem én volna egy 7-est, ha lett volna a méretemben bárhol. Ugye ha egy nőnek 38-as a lába, akkor arra a méretre való cipő fogy ki leghamarabb 🙂 .
Ekkor kitaláltam, hogy jó, akkor veszek egy Bondi 7-est jó lesz az is. Nos, nem így lett. Nem tudtunk összebarátkozni és egy futás alkalmával már bokagondot is okozott, szóval eltettem, hogy ez bizony nem az én cipőm. Kiderült, hogy nem jól fogtam benne talajt, ez volt vele a fő gond, ezért okozott bokapanaszt.
Ezután már igencsak gondolkodóba estem, hogy jó, de akkor milyen cipőt vegyek? Sokat futok, főleg hosszúkat, oda azért kell a jó cipő, ami sehol sem nyom, vagy tör és a talajfogás is megfelelő benne. Ekkor jött a lehetőség, hogy beszerezzek olcsón egy Salomon Glide Max-ot. Erre az elején teljesen azt hittem, hogy juhúúúú!!! megtaláltam az új „clifton 7-et” 😀 De sajnos nem így lett. Ez sem tetszett a lábamnak már a sok-sok futás után. Nem tudom megmondani mi vele a gond, de valahogy nem 100%-osan jó, csak 98. Mivel ezt is már jócskán telefutottam gondolkodni kezdtem, hogy akkor most mi legyen……
Az UltraBalatonon gyúlt ki a fejem felett a lámpás, hogy mi lenne, ha felpróbálnék egy On cipőt. Elmondtam az igényeimet, és máris a kezemben volt egy On Cloudmonster (az árát le sem merem írni……..😳) , amit elvittem egy körre kipróbálni (nyugi, nem egy Balaton-körre!! 😀 ). Ezután jött a felismerés, hogy „na, kellett nekem ezt felpróbálni, most már muszáj vagyok megvenni basszus”……😆. Volt rá kedvezmény, így azért viselhetőbb volt az ára, de eddig úgy tűnik minden sima, tetszünk egymásnak, már futottam is benne egy 20 km-es PB-t pulzuskontrollal. 🤩Szerintem tud valamit ez a cipő!
Összegezve ha nőként kényes a lábad és sokat is futsz, akkor sokat kell cipőre költened, hogy aztán maradjon mit kilakkozni a nyárra 😆
Ja és még egy apróság!! A zokni kérdése. Ne felejtsük ki a sztoriból ezt sem, mert nem mindegy milyen zoknit veszel és milyen cipő-zokni kombinációban futsz (legalább is nálam)! Kezdetben Asics zoknim volt, aztán vettem egy-két dechatlonos zoknit is (az oka az ára volt 🙂 ), nos itt követtem el a hibát, mert HOKA-ban elkezdett zsiborogni futás közben a lábam. Először azt hittem a cipő az oka, de aztán rájöttem, hogy nem az, hanem a zokni, az nem passzolt a cipőhöz. Azóta arra is odafigyelek, milyen cipőbe milyen zoknit húzok. Na tessék, mi mindenre kell figyelni, nem is gondolná az ember. Azt már csak halkan jegyzem meg így utolsó gondolatként, hogy a cipőfűzőt is cseréltem már ki futócipőben, mert nem voltam vele elégedett 😅
Bemutatkozó cikk
(ezt még 2023-ban írtam)
A képen látható futóversenyen talán el mertem volna indulni már gyerekként is… 😆
Igazából minden 30 éves koromban kezdődött, amikor is már annyira fájt a hátam, hogy alig tudtam mozogni. Az orvos, aki kikezelt azt mondta, hogy ezt csak rendszeres mozgással lehet karban tartani, sportoljak. Gondoltam magamban, OK, de hogyan és mit….🤔
Egy év alatt jutottam el oda, hogy le tudjak megállás nélkül futni 10 km-t. Akkor még nem volt edzőm sem és teljesen egyedül futottam. 2015-ben lettem terhes az első gyerkőccel és a terhesség alatt már a kezdetektől nem éreztem komfortosnak a futást, ezért ezt abbahagytam. Két gyerkőc után 3 év kihagyásával próbáltam meg újra visszatérni azzal az indokkal, hogy tudjam tartani velük a lépést (vagyis tudjak utánuk rohanni az utcán😆 ). Jó kis motiváció 😀 de ha két Duracell nyuszit nevelünk, kell a jó állóképeség! 😅Mondanom sem kell nem volt könnyű ez. A legnehezebb része az volt, hogy hogyan illesszem be a napirendembe a futást, hogy jusson rá időm. Én azt vallom, hogy mindenre van időnk, amire szánunk. Nyilván ez nem megy olyan könnyen és kell hozzá egy „kis” logisztika, de megoldható (mostanra már logisztikai doktorátust is szerezhetnék, olyan jól megy 😁). Megjegyzem itt még 8-as körüli tempójú futásaim voltak, de legalább elindultam. Heti 2-3 alkalommal igyekeztem eljutni mozogni (inkább 2-re jutott általában idő). Ezután jöttek a lezárások, otthon ragadtunk és én kitaláltam, hogy felkészülök életem első futóversenyére. Be is neveztem egy félmaratonra (21 km 🤪) . Első versenynek jó lesz az!! 😆😅😂 Rendszeres, heti 3 futással sikerült is felkészülnöm. 🙂 Ehhez hatalmas segítséget nyújtott a Mozaik Med ugyanis a felkészülés szakaszában, az újra nyitás után, elmentem a közösségi futásukra, ahol aztán ott ragadtam. Bizony így jár az, aki egyszer hozzájuk beteszi a lábát 😊😍. 2020 szeptemberében sikeresen lefutottam életem első futóversenyén a félmaratont, ahol meg is fogadtam, hogy ilyen hülyeséget még egyszer biztosan nem csinálok. 😆 Nos, mondjuk ki, nem egy futókarrier kezdődött már el egy ilyen kijelentéssel 😃 Nálam itt kezdődött el minden.
1 évre rá azon kaptam magam, hogy futónagykövet vagyok a Mozaik Med-nél, azután pedig azon, hogy lefutottam életem első ultráját 2022-ben. 😲 Ebben hatalmas nagy segítség és támogatás Tibor Valu az edzőm, akivel 2021 óta dolgozunk együtt 😊
Hogy mi hajt előre a továbbiakban? Az, hogy mindig legyőzzem önmagamat, más nem számít. Úgy gondolom, hogy bármilyen sportba is fogj, minden edzésen és minden versenyen a legnagyobb ellenfeled saját magad.
Kihangsúlyoznám, hogy nem kell mindenkinek ultrát futni, sőt. Mindenkinek azt kell futnia, amit szeret, és amit úgy érez, hogy a teste szeret (na jó, versenyen egy adott pillanatban nem biztos, hogy fogja szeretni, de ez már egy más kérdés
).
Én sokáig vágytam egy 2 órán belüli félmaratonra, aztán amikor elengedtem jöttem rá, hogy mire is vagyok képes valójában és mi az én erősségem. „Engedjük el a 2 órán belüli félmaratont” jeligére neveztem be egy 30 km-es versenyre. 🙂 Ezen a versenyen jöttem rá, hogyan is működök igazából. Mellesleg itt született meg életem legjobb félmaratoni ideje (2 óra 1 perc), ami után még gyorsítottam és soha olyan tempóban nem futottam még azelőtt hosszú futás alkalmával, mint ezen a versenyen az utolsó 10 km-en. Mondhatni az első 20-as volt a bemelegítés.
Itt jöttem rá, hogy ez milyen jó érzés számomra. Azóta sem futottam célzottan félmaratont időre, csak úgy „just for fun”, vagy éppen edzés gyanánt pulzuskontrollal. Inkább a távot növeltem. Világossá vált, hogy nem a táv gyilkol, hanem a tempó.
Őszinte leszek még maratont sem futottam, csak többet. De én így szeretem. Jobb ma egy ultra mint holnap egy gyors tizes! 
Viccet félretéve, tényleg jobban szeretek sokat futni, mint gyorsan. És hála az égnek mindebben még partnerem is akadt Tibor Valu személyében, aki rendíthetetlenül írja nekem hétről hétre az edzéseimet és tűkön ül (vagy retteg 
) amiatt, hogy milyen őrültségeket találok ki megint. 
További részleteket az utamról és nehézségeimről őszintén a Beszélgetős tempó c. könyvemben olvashatsz.
A holtpontról
Nemrég a hétvégi hosszú futásom közben a holtpont kapcsán vekengtem kicsit (volt időm a 3,5 óra alatt amíg futottam 😊 ). Nem azért gondolkodtam rajta, mert jött a holtpont (nem volt hála az égnek 😊 ), hanem azért, mert az elmúlt időszak nagyon nehéz volt számomra (főleg a korábbi betegség és a hirtelen jött meleg miatt) és ezt is holtpontnak tekintem.
Nem csak egy-egy hosszabb futás alkalmával vannak ám holtpontok, vagy nem csak egy maratonon jöhet a ’fal’nak nevezett pont, hanem egy folyamat során is, akár egy versenyfelkészülési időszakban is jöhetnek nehezebb időszakok, de ha csak úgy általában az életet nézzük, alapból is vannak nehezebb időszakok, amiket holtpontnak tekinthetünk.
Az edzés típusok közül sem válogat ám a holtpont, sokan csak a hosszabb egyenletes futásoknál gondolnak erre, de ugyanúgy eljöhet ez résztávos edzésnél is. Erről van is egy sztorim, abból az időből, amikor elkezdtem edzővel edzeni. El is mesélem ezt Neked mert tanulságos.😊
Amikor az edzésnaplóban kezdetben megláttam a feladatos edzéseimet mindig az járt a fejemben, hogy vajon ez hogy fog menni, túl sok ismétlés van, nem futottam még ennyit, hogy fog ez menni…. Aztán kb. az ismétlések felénél éreztem, hogy ennek az edzésnek itt vége lesz, mert nem bírom.
De nekem van egy olyan tulajdonságom, hogy ami le van írva azt megcsinálom vagy igy vagy úgy, ezért nem álltam le. Küzdöttem, csináltam és egy két ismétlés után azt vettem észre, hogy elmúlt a szenvedés és tök jól mennek a gyorsak….. meg is lepődtem, hogy ez hogyan lehet ….. Aztán rájöttem…..
Hogy mi volt a konklúzió? Amikor egyedül edzettem mindig pontosan a holtponton hagytam abba…. Nahát! Hogy mik vannak?
Itt viszont nem állhattam le, mert nem az volt az edzéstervben Ezért nekimentem a holtpontnak (most már tudom, hogy az volt!), majd átküzdöttem rajta magam és sokkal jobb lett. Ismét mentek a gyorsak és ekkor jöttem rá, hogy egy résztávos edzésben is jöhetnek holtpontok, de nem itt kell befejezni, hanem amikor végeztél vele. Ne a résztávos edzés végezzen veled, hanem te végezz a résztávos edzéssel!
Ekkortól tekintek másképpen a holtpontra. Egy intenzívebb periódusban, egy versenyfelkészülésben, a futós napok egymásutániságában, mindenhol jöhetnek holtpontok. Lehet ez csak pár perc egy futásban., de az is lehet órák, vagy ha egy hosszabb periódust nézünk napok is lehetnek. Viszont nem itt kell megállni! Hanem amikor elvégeztük, amit akartunk.
Sok futó küzd a holtponttal és ez persze rendjén is van, én is küzdök vele nyilván hiszen én is emberből vagyok ), mindenki küzd vele, de nem mindegy, hogy ezt hogyan teszed és mennyi ideig tart ez a küzdelem.
Egyébként tudtad, hogy vannak holtpontkezelő módszerek, amik szuperül működnek, ha beépíted a futásidba? Ki lehet alakítani egy saját személyre szabott holtpontkezelő protokollt, ami abban segít, hogy könnyebben, gyorsabban és eredményesebben lépj túl a holtpontokon. Van is erről egy anyagom, ha szeretnél ebben fejlődni, innen tudod letölteni!
Örök probléma... ...a cipő (vagy mégsem...?) 2. rész
Végre sikerült megszoknom az Altra-t! Na de kezdjük az elején, hiszen ígértem egy beszámolót az Altra Torin 7-ről, amit még 2024 őszén szereztem be. Most pótolom az elmaradást. Amiért cipőkeresésben vagyok (spoilerezek kicsit: már csak voltam) az az, hogy eddig minden cipőm (kivéve a Hoka Clifton 7) valamilyen gondot okozott hosszabb távokon. Minek kell nekem annyit futni , tudom , de ez úgysem fog változni, (max. hosszabb lesz ). Ezért kell egy jó cipő, amiben egy körmöm sem lesz lila, és a talpam sem fájdul meg.
Mivel az Altra jó széles, ez az egyik különlegessége is, hogy engedi a lábujjakat jól szétterülni, ezért adtam neki egy esélyt és kipróbáltam. Ráadásnak ez egy 0 drop-os cipő. Így hozzá kellett szoktatni magam. Az ilyen típusú cipővel nem lehet csak úgy egyből félmaratonokat szaladgálni, mert könnyen megszívhatja az ember vádli és Achilles ügyileg. Ezzel nem volt nagy a gond, kicsit a vádlim érezte jobban a gyűrődést, de ezt leszámítva viszonylag hamar megszoktam a 0 dropot. Jelentem lábujj szempontból is ideális a cipő, minden körmöm lakkozható állapotú és szép 😊.
DE! A fene sem gondolta, hogy a cipő oldala magasabb, mint az eddigi cipőimnek (vagy másképp áll benne a lábam a 0-s drop miatt, ezt nem tudom). Volt már Hoka, Brooks, On, Salomon márkájú cipőm, de ilyet még nem tapasztaltam, mint ennél… A bokámat kívül alul eléri a cipő oldala és egy idő után nagyon nyomkodja… Minden lépésnél gáz 15 km felett…. Nagyon úgy nézett ki a dolog, hogy ezt a cipőt is bebuktam sajnos… Egy utolsó ötlettől vezérelve el akartam vinni egy cipészhez, hátha megoldja valahogy…
Persze végül kitaláltam még egy opciót ez előtt, hogy felveszem hétköznapi dolgok intézéséhez is, abban jártam keltem napi szinten. Tulajdonképpen már temettem a cipőt futás téren, de aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy nem is nyom. Gondoltam teszek még egy próbát és csodák csodájára én törtem be a cipőt és nem ő engem.
Azóta rójuk együtt a km-eket és köszönjük szépen jól bírjuk 30 km felett is a gyűrődést. Bár hosszabb versenyt még nem futottam benne, de tervben van. Az áment akkor mondom rá, ha 100 km felett is megmaradnak a körmeim épségben (aki nem hiszi járjon utána, lehet ilyen is. A szegény nyugdíjazott Hoka Clifton 7-ből úgy léptem ki 12 óra futás után, mint a ma született bárány… mármint lábkörmileg )
Megjegyzem a színe már nem ilyen csodálatos. Elég volt egyszer bennenni vele a homokos erdőbe és most már barna színben „pompázik”. De én általában futócipőt nem mosok, csak akkor ha telefutottam és nyugdíjba vonul (azaz csak utcára hordom majd a továbbiakban). Sokat használom ezért nincs értelme napi szinten mosni, még a végén tönkre menne az anyaga idő előtt. És egyébként is, minden cipő öntisztulásba kezd egy idő után…
Kiegészítés: azóta már futottam benne igazán hosszút is, végigkisérte a 24 órás versenyfelkészülésemet és a versenyt is ebben az egy cipőben toltam le (összesen 170 km-t). Megérdemelte a nyugdíjat, de már meg is van az utódja a Top4Running jóvoltából. Ha szeretnél te is Altra cipőt kipróbálni, akkor kattints a linkre és használd az ‘ editatrener ‘ kupnkódot az 5%-os kedvezményért. Ez a kód nem csak cipőkre, hanem minden termékre érvényes.
